S z e r e t e t t e l    k ö s z ö n t e l e k ! 

    Én vagyok a Marci, kissé hisztis, hasfájós és rafinált, ám szeretnivalóan gyémántpofa fiúcska.  2008 júniusában születtem a Szent István kórházban. Akkor 4830 g és 62 cm voltam. Azóta csak növök, okosodok, növök, okosodok... A családban én vagyok a legkisebb, azt hiszem az aktuális kedvenc, hát igyekszem ezt kihasználni. A nagyobbik nagytesóm Benci.      Ő 5 éves múlt, úgy hiszem szeret engem. Gyakran simogat, "beszélget" velem, sokat rajzol nekem, kedveskedik meg ilyenek.  

A kisebbik nagytesóm lány, Lillusnak szólítják a többiek. Szerintem elég sokat segít anyának, szinte mindig körülöttem legyeskedik, de lehet, hogy csak folyton anya után mászkál és láb alatt van, még nem gondolkodtam a dolgon. Ő 3 éves múlt a nyáron és gyakran énekel nekem.

Apuval ritkábban találkozok, mert vagy sokat dolgozik vagy nem bírja a gyereksírást, de én egyenlőre másképp nem tudok kommunikálni. Amúgy valamit csak tudhat, mert ha hazajön, a többiek az ajtóhoz rohannak és puszit adnak neki, aztán ha kiabál, a tesók elsőre mennek és pl. rendet tesznek a szobájukban. :-)   
Anyuval más a helyzet. Ő mindig velünk van, beszélget, énekel, játszik, háztartást vezet, néha morog, de feleslegesen, mert úgyse figyelnek rá. 
Én kivétel vagyok! Én csak rá figyelek és néha már sajnálom, hogy éjjel- nappal kihasználom, de olyan jó odabújni hozzá, befúrni magam az ölébe, inni az édes, meleg tejcsit, aztán elaludni a karjában. Mostanában egyre többet mosolygok rá, hátha bónuszpontot ér vagy ilyesmi. Mindenesetre örül neki.    Egyenlőre nincs más dolgom, mint enni, nőni, ismerkedni a világgal, élvezni ahogy anyu és a tesóim kényeztetnek...  Mindezért cserébe gondoskodok róla,hogy családtagjaim ne unatkozzanak se éjjel, se nappal. Ez rendes tőlem úgy gondolom, bár lehet, hogy ez nem csak az én specialitásom?:-)
Hoppá! Valamit mégis elnézhettem vagy elaludtam volna 1-2 órára? Anyunak volt ideje egy ilyen kedves oldalt készíteni nekem. ;-)